1973: az újvidéki iparművészeti középiskola, grafikai szak; 1978: a zágrábi Képzőművészeti Akadémia festészeti szakán szerzett diplomát Nikola Reisner osztályában. 1978: I. Ifjúsági Művésztelep, Ivanjica, II. díj; 1980: jugoszláv hadseregben szolgáló képzőművészek II. díja, Belgrád; 1981: Októberi Találkozó, Szabadka, I. díj; 1983: Nagyapáti Kukac Péter-díj; 1985: Bodrogvári Ferenc-díj; 1987: Forum Képzőművészeti Díj. 1978-80: Velencében, Párizsban, Madridban, Münchenben, Kasselben és Budapesten járt tanulmányúton. 1980-82: a Szabadkai Képzőművészeti Találkozó szakmunkatársa, 1982-től szabadfoglalkozású művész. 1981-től a Vajdasági Képzőművészek Egyesületének, 1992-től a Magyar Köztársaság Művészeti Alapjának tagja. Pályája kezdetén kollázsokat is készített, majd aktokat, csendéleteket, tájképeket, városképeket kezdett festeni. Állandóan megfestett motívuma volt a szabadkai városházán levő műterme ablakából látható háztetők; másik motívuma pl. a kerékpár. Leggyakrabban tájképeket - vajdasági és bakonyi tájakat - fest, melyek nem szokványosak. A látott táj nála élménynyé alakul át, emlékképeket idéz, asszociációkat kelt. A természetet (pl. vízfelületet, fűcsomót, fűzfát, lovakat) ábrázolja sajátos absztrakcióval, könnyedén, áttetsző színekkel, pasztellel, olajjal. Művészete bizonyos képzőművészeti irányzatokkal, stílusokkal érintkezik ugyan, de egyikbe sem sorolható be, felülemelkedik ezeken. A Vajdasági íróportrék c. könyv tizennyolc portréját tartalmazza (pl. Ács Károly, Bányai János, Bori Imre, Bosnyák István, Brasnyó István, Domonkos István, Herceg János, Ladik Katalin, Tolnai Ottó). Portréin - a hasonlóság mellett - fellelhető az a többlet, az a jelzés, amellyel az ábrázolt személy egyéniségét ragadja meg.

Válogatott csoportos kiállítások