Festészete lényegében egyetlen téma körül forog: időtlen és semleges vagy alig jelzett térben magányos, páros alakok, ritkábban néhány tagú csoport mintha valami érthetetlen, értelmetlen vagy tartalmatlan színpadi jelenetet adna elő, szinte meggyőződés nélkül, de mégis érzelmileg átélten. Némelyik figura fölismerhetően a commedia dell'arte szereplője, vagy zeneszerszámot hordoz attributum-szerűen, esetleg velencei farsangi álarcos, de legtöbbjük időtlen, a görög archaikus mosolyba dermedt jelenés. Finom, lírai árnyalatú, meleg, de fáradt színek, az alakok mozdulatlan alapállása vagy alig-mozdulata jellemzi e képeket.

Mesterei: Fónyi Géza.