1973: Juhász Gyula Tanárképző Főiskola, rajztanár, mesterei: Fischer Ernő, Vinkler László. 1979: Bács-Kiskun megyei művészeti ösztöndíj; 1982: SZMT művészeti díj. Előbb Kecskeméten vállalt rajztanári állást, majd műveinek gyarapodó kiállítási sikerei folytán, szabadfoglalkozású művésszé vált. Kezdetben főleg grafikákkal jelentkezett, művészetének súlypontja a 80-as évek közepétől egyre inkább a festészetre tolódott át. Választékos színvilágú figuratív kompozícióin alakjai sajátos rendszerben, gyakran transzcendentális környezetben jelennek meg. Spekulatív művészete olykor misztikus pátosszal, máskor szimbolikus vagy szürreális elemekkel gazdagodik. Bár a tónusos rajzolás módszerét alkalmazta, mégis távol maradt a 70-es évek hiperrealizmusától. Ez a kívülállás, a belső élményszerűséget felmutató fogalmazás magányos útra kényszerítette. Bár tizenöt éves grafikai munkássága a 80-as évek közepén lezárult, ennek ellenére egy teljes grafikai életművet hozott létre, megteremtve - Bakos Katalin szavait idézve - "a szorongás, az elvágyódás, a baljós előjelek rajzi metaforáit". Munkássága a 80-as évek végétől teljes egészében a festészetre tevődött át. Megőrizte romantikus alaphangját, belső fűtöttségét. Művei misztikus pátosszal, szimbolikus és szürreális elemekkel telítettek. A magyar művészet Gulácsy Lajos és Mednyánszky László által jelzett festészeti hagyományaihoz kapcsolódik legszorosabban. Nem annyira témaviláguk rokonsága, hanem képi érzésviláguk kapcsolja őket össze. Festészetének jellemzője a figurális ábrázolási hagyományokhoz való kötődés. Festészetében tudatosan vállalta az önkifejezés emberi vágyát, a szentimentalizmust, a melankóliát, a magányt. Festői előadásmódjára a festékrétegek gondos felrakása, gazdag részletesség jellemző. Hol a vékony, áttetsző rétegek keltenek elégikus hangulatot, hol a vastagabb anyagkezelés felületi gazdagsága válik meghatározó elemmé. Elmélyült, meditatív hangulat uralja képi világát.

EGYÉNI KIÁLLÍTÁSOK